Teneriffe - a kakukktojás

 

 

 

2016.01.25.-02.01.

 

Be Smart Florida
Puerto de la Cruz

 

Las Adelfas II.
San Miguel de Abona

 

Hogy ezek nem is RCI-üdülők? Igaz. Eredetileg csereüdülésnek indult a kaland.DE: egyrészt erre az időre csak pénteki cserenappal volt RCI-üdülő, másfelől a WizzAir repülőjegy-ár a hétfő-hétfő időpontra lényegesen olcsóbb volt,így maradt a böngészés a Booking.com-on.

 

RCI -szállásról majd legközelebb :-), most csak a szigetről néhány gondolat. / Ha VALAKI már járt itt RCI-cserével, írja meg a tapasztalatait!/

 

Ha már nem csereüdülés, miért ne néznénk meg a sziget mindkét oldalát? Így három éjszakát töltöttünk az északi parton, négyet délen.
Az első szállással nagyon jól jártunk. / Harmadik választás volt, egyre közelebb a parthoz,egyre olcsóbban! Kihasználtuk az ingyenes lemondás lehetőségét./ Nagyon közel a tengerparthoz, mégis csendes helyen van. A parkolással sem volt gondunk, a környéken meglepően sok parkolóhely van. ( Bezzeg a déli városokban: Los Cristianos, Playa las America, Costa Adeje- rémálom lehet a főszezonban!)
Persze nem sokcsillagos, egyszerűen felszerelt, de a reggeli- esti tartózkodásra jól megfelel. Nappal meg ugye ismerkedünk a környékkel.

 

A környék
Csak ahol jártunk három nap alatt:
-első nap városnézés, délután ismerkedés az óceánnal-/január 26.-án!/, este újabb városnézés, pezsgőzés a szálloda tetőmedencéje mellett./ Nem benne, a vize hidegebb volt,mint az óceán./
-második nap Loro-Park, kb. 20 perces séta a szállodától. Szinte zárásig bent voltunk, nagyon kellemes hely. Állatkertnek ugyan kicsi, de együtt az állatok+növények+ produkciók/ delfin-papagáj-orca-fóka-show/ egész napos programmá teszik. Esti program, mint előző nap, ezúttal helyi rozé borral.
-harmadik nap utazás a déli partra a Teidén át. A függőkabinos utazást 3500m-re kihagytuk-legyen miért újra jönni-, de igen sűrűn megálltunk gyönyörködni/ -elképedni-szörnyülködni-/a vulkanikus táj látványában.
Késő délután értünk a másik szállásunkra, örömmel ismertünk rá,a repülőgépről leszállás közben valóban jól ismertük fel közvetlenül a gép alatt. Nem csak a mi gépünk, az összes leszálló gép elrepült felette,nem is magasan/300-600m-en?/. Bár ez is jó áron volt, nem igazán ajánlanám senkinek. A repülők miatt, meg a „tisztaság” miatt.
A közelben van több RCI-üdülő is, biztos, hogy lényegesen magasabb színvonalúak. Pedig a recepciós hölgy egy tündér, de a takarítás-karbantartás…
Ha Tenerifére jössz, a szállásválasztásnál legyen szempont az üdülő területén meglévő parkoló! Bár elég jó a buszközlekedésük, ha sokfelé el akarsz jutni, nem árt autót bérelni. Már70-80 Eu/hét áron lehet kis autót bérelni, előre foglalással. Helyben bérelve akár NAPONTA lehet ennyi.
A maradék napjainkon sétáltunk Costa Adeje utcáin, fürödtünk az óceánban, megnéztük Los Gigantos félelmetes szikláit, csúszkáltunk a Siam Park csúzdáin-szóval nyaraltunk. Január végén, 26-28 fokos melegben, viszonylag kis turista-tömegben. Ilyenkor érdemes idejönni?!

 

Sokkal több költőpénzből sokkal több programra lenne lehetőség, akinek futja rá, ne hagyja ki pl. a tengeralattjárót!

 

Balu

 

Képek: 

 

https://goo.gl/photos/tu4BLmHLco7wswiG8

 

 

 

 

---

 

The Regency Country Club
Urbanización Tinguafaya 1
Calle Armiche 1
Aguilas del Teide
Arona, 38652
Tenerife

 

2019.05.03.-2019.05.10. 

 

 

 

Élménybeszámoló egy nászútról-kizárólag publikus részletekkel.

 

 

 

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit, aki erre tévedt, ez itt az Unitatotravels blog, amit épp egy poszt erejéig most kicsit portalanítunk. Történt ugyanis, hogy a szerkesztőség egyszercsak összeházasodott, és mint olyan, alanyi jogon formált igényt egy nászútra. A tenerifei nászúthoz a szállást a http://csereudules.hupont.hu oldal stábja önzetlenül biztosította számunkra (melyet ezúton is aktívan köszön a kollektív Unitatotravels szerkesztőség), cserébe egy élménybeszámoló megírását kérték tőlünk, ami később náluk is megjelenne. Nem egy rossz ajánlat, természetesen örömmel teszünk eleget a kérésnek, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még jóformán ki sem pakoltunk a bőröndjeinkből, de mi már teljes elánnal kalapálunk a klaviatúrán. Jó hosszú maratoni bejegyzés következik a végén gigagallériával. Essünk is neki, nézzük meg, hogy vajon Tenerif-e?

 

Tenerifére Budapestről a „lilák” repkednek közvetlen járattal (nem, nem az Újpest-szurkolók), egy nagyjából 5 órás, minden lábhelyet nélkülöző repülés árán érhető el a sziget déli repülőtere. Azért be kell, hogy valljam: elég hamar kiderült, hogy túl jó dolgunk van, mert mi ugyanis a repülésnek ahhoz az ágához vagyunk szoktatva, ahol út közben akár többször is ingyen etetnek-itatnak, kis monitor jelzi, hogy merre jár éppen a tisztelt utas, és még nyomokban az ember lábának is van hely. Wizzairéknél ezek nem feltétlenül teljesülnek, de nem is megyek bele, szerintem mindenki utazott már fapaddal, meg különben is: az olcsó parizert sem illik közvetlenül összehasonlítani a házikolbásszal. Megérkezésünk után gyorsan felkaptuk a bérelt autónkat (egy kis kanári-szigeteki cégnél, a Cicarnál béreltük), minden papírmunkával, fizetéssel együtt nem töltöttünk el 5 percnél többet a kölcsönző ablakánál. Úgy látszik, bevonzzuk a sportos modelleket, mert Seattle után most is sikerült egy kis zsebrakétát kifognunk a kínálatból (Opel Corsa GSi), ez úgy szelte a szigeten körbemenő autópályát, mintha nem lenne holnap. És ha itt tartunk, egy mondatban a helyi közlekedési morálról: az utak eléggé zsúfoltak, viszont a sebességhatárokat/közlekedési szabályokat meglepően jól tartja be mindenki, a 7 nap és jó pár száz km autópálya alatt nem emlékszem olyanra, hogy az életemért kellett volna menekülöm az autópálya belső sávjaiban – itt a kitaposható belű céges autóktól és nagy teljesítményű 20 éves luxuslimuzinoktól hemzsegő magyar ugaron ez azért elképzelhetetlenül hangzik. Na, de elkalandoztam. Autó felvétel, majd érkezés is a szállásra. Útközben meg rácsodálkozás az igencsak egyedi tenerifei tájra, elmesélem milyen. Hunyják be a szemüket, képzeljék el, hogy a Marson járnak. Képzeljenek el egy nagy óceánt, hegyeket meg pálmafákat. Megvan? Akkor adjanak még hozzá egy jó adag építkezést, és meg is kapják Tenerife tökéletes látképét. Alapvetően azért elég szép, de elképesztő, hogy mindenhol építkeznek – a sziget nem hivatalos mottójának egyébként meg is válaszottuk a „¡Viva la construción!”-t. Stábunkat a távol keleti ihletésű Regency Country Club Hotel látta vendégül, a reptértől egy kábé 15-20 percre, festői környezetben, óceáni panorámával és saját medencével. Némi titkos közbenjárásnak hála gyakorlatilag a legmagasabban levő és legjobb panorámával rendelkező szobát kaptuk saját konyhával, terasszal és terasszal. Nem véletlenül írtam le kétszer – volt egy terasz ugyanis a nappaliból kilépve, és egy másik saját magunk felett a tetőn is, mely főleg napozási célt hivatott betölteni. Viva la construción!

 

Medencét ritkán látó mezei turistaként első napunkat természetesen csobbanással kezdtük a huszon-párfokos vízben erős szél és borult ég mellet mellett – szerintem a leopárd elől az életéért menekülő gazella nem fut olyan gyorsan, mint amilyen sebességgel mi tűztünk vissza a szobánkba a hideg miatt. A klíma amúgy Tenerifén az Unitatotravels időjárási szakértői szerint kifejezetten kellemes, bár elég kétarcú: ha nem süt a nap, akkor strandolás közben megfagysz, ha meg süt a nap, akkor strandolás közben szénné égsz. Állandóan fúj egy kis szél, ami megtévesztheti az emberi hőháztartást, és azt a fals üzenetet küldheti a testnek, hogy „oh, hát nincs is olyan meleg, akkor biztos nem süt a nap, éppen ezért spórolok 5 eurót a naptejen”. Na, ilyenkor lehet a legszebb leégéseket produkálni, ahogy azt jó pár turistatársunk testén megcsodálhattuk (mi ötvenfaktoros tejjel locsoltuk magunkat egy héten át, így sikeresen elkerülve a grillcsirke-effektust). A kudarcba fulladt pancsolást délután városnézéssel korrigáltuk-alig 85 km-rel odébb. Igen, kitalálták, miközben Santa Cruz de Tenerife utcáit jártuk, már hétágra sütött a nap és teljesen elállt a szél. A kötelező városnézés után felkerestük a helyiek kedvelt strandját, a Playa de las Teresitas-t, aminek az érdekessége, hogy nem a szigetre jellemző fekete homok borítja, hanem a Szaharából importált „eredeti” homok. Én nem aggódok, ugyanis a közelmúlt itthoni homokos esőit elnézve még egy olyan 300 év, és itt az Üllői úton is felgyűlik annyi homok, hogy saját Playa de las Teresitas-t alapítsunk a P+R parkoló helyén.

 

Bár tényleg szép magasan volt az apartmanunk, azért Tenerifén még akadt ennél is magasabb pont, amit úgy döntöttünk, hogy második napi programnak iktatunk be. Egy kis reggeli után a Teidére (3718m, amúgy Spanyolország legmagasabb pontja) vezető szerpentin felé vettük az irányt, és egy pár óra után már azon gondolkodtunk, hogy vajon az odafele vezető út vagy maga a Teidéről elénk terülő látvány volt-e szebb. Egy felvonót leintettünk gyorsan (értsd: kb. egy órát vártunk), ami a parkolóból egészen a csúcs közeléig vitt minket, tippre úgy kb. 3500-3600 méter magasra. Ott fönt aztán tettünk egy kisebb sétát, de csak annyit, amennyit az oxigénhiányhoz nem szokott szervezetünk megengedett. Fent a táj amúgy már marsabb a Marsnál, és külön sajnálom, hogy szagmellékletet nem tudok ide beszúrni, mert a jellegzetes vulkánszagokat érezni kellene minden kedves olvasónak. Ja igen, mert hogy a Teide nem egy céltalan hegy, hanem tűzhányó, és mázlink volt, mert a pár órás fennlétünk alatt méltóztatott nem megszakítani 1909 óta töretlenül tartó kitöretlenségét. Kösz Teide, megmentetted az életünket! Teidészés után oxigénre vágytunk, úgyhogy még aznap gyorsan ellátogattunk a Los Gigantes (ami egy los oriásos sziklahegyos a partos mellettos) tövéhez csobbanni egyet, mert hát ugye a vízben további értékes oxigén rejtőzik.

 

„Minden sorsdöntő dolog a “csakazértis”-ből jön létre” mondja Nietzche, (lehetetlenek tehát Nietzchenek, höhö) éppen ezért mi meg a harmadik nap azt mondtuk, hogy csakazértis eltöltünk egy napot a szállásunk medencéje környékén, amiben ezúttal már az időjárás is partner volt. Apropó időjárás, pro tipp rovatunk következik: tapasztalatunk alapján ne aggódj, ha reggel borús az idő, legkésőbb olyan 11-re úgyis ki fog sütni a nap, és lehet kezdeni a csobbanást. Miután minden oldalunkat grillcsirke-módra jól átsüttettük, este grátiszként lementünk még a „magunk alatt” lévő város, Los Cristianos strandjára naplementét nézni. Régen láttunk napot, na.

 

Másnap állati egy napunk kerekedett, amiben segítségünkre volt azért a Loro Parque is, ami Tenerife állatkertje. Igazából inkább hívnám papagájkertnek, mert a kiállított élőlények kb. 2/3-a papagáj volt, de azért akadt itt vombat, hangyász, medúza pingvin, de még fehér tigris is. Aki az egész világ faunáját lefedő állatrengetegre vágyik, az kicsit csalódni fog a Loro Parque-ban, itt inkább mindenféle trópusi és egzotikus herkentyűre fektették a hangsúlyt. Elkaptuk amúgy a teljes repertoárt: a napi négy delfin, gyilkosbálna, fóka és papagájbemutató egyikén is jártunk, nagyokat elmélkedve közben az egész dolog morális hátteréről. Főleg a gyilkosbálnákat tartják kis helyen, de jó pár papagájfaj ketrecét is beválthatták volna más meglévő papagájok élőhelyeinek bővítésére, a kevesebb néha több címszó alatt. Summa summarum, azért nem rossz hely a Loro Parque, csak ne kezdjünk el közben állatjog-filozofálni.

 

A tudatalattinkra azért feltehetően nagy hatással volt a fókabemutató azon eleme, mikor az állat lecsúszik a csúszdáján, hiszen másnap reggel a Siam Parkot céloztuk meg. Ha a Loro Parque a papagájkert, akkor ez a komplexum a sziget csúszdakertje, hiszen mindenféle színben/méretben találhatóak meg különböző vízi csúszdák. Apró tábla hirdeti minden objektum előtt, hogy mit érdemes tudni az adott csúszdáról, külön megjelölik a parafaktort is (zöld: elalszol, sárga: nem rossz, piros: adrenalin). Mi kezdetnek be is vettünk egy piros csúszdát, amit a szerkesztőség egyik fele élménnyel felüdülve, a másik fele pedig halálfélelemben ázva abszolvált, úgyhogy az első csúszás után volt ijedtség, de szerencsére pár sárga akadály után már fülig ért minden Unitatotraveller száj. A park meglátogatása erősen ajánlott, mert nem csak csúszdák vannak, hanem egyéb medencék meg tulajdonképpen minden, ami vízzel kapcsolatos (és nem vízszámla) – külön piros pont a park megálmodóinak a növényekkel gazdagon borított és rendezett környezetért. Mivel mi az Unitatotravelsnél töretlenül hiszünk az olvasók tájékoztatásában, ezért itt is megosztanánk egy kis lifehack-et a Siam Parkkal kapcsolatban: két csúszás között mindig viseljenek papucsot, hogy elkerüljék az égett talpakat. Tudjuk milyen érzés, hiszen mi megspóróltuk a lábbeliket úgy késő délutánig, de addigra már a forró talaj szépen szétégette a talpainkat (vicces is volt ahogy csobbanótársainkkal küzdöttünk a kevés árnyékos járdáért). És mivel idáig eljutott a cikk olvasásával a kedves Olvasó, ezért kap egy grátisz utazási tippet is: érdemes kombinált jegyet váltani a Siám és Loro Parque-ba, valamennyi ójró így zsebben marad.

 

Utolsó teljes napunkat először városnézéssel kezdtük a vicces nevű, de annál szebb belvárossal rendelkező San Cristóbal de la Lagunában. Pokoli lehet helyi lakosként mindenféle dokumentumra ráírni a lakcímet, na. Delalagúna azért tartogatott meglepetéseket, például sosem gondoltam volna, hogy itt találom meg a világ valószínűleg legmenőbb és legszebb Starbucks kávézóját, pedig voltam már párban, köztük a legeslegelsőben is. Mert mi is kell egy jó Starbuckshoz? Elhelyezkedés – lehetőleg a történelmi belvárosban, szép háttérrel: pipa. Bent menő, az adott országra jellemző belsőépítészeti megoldások alkalmazása: pipa. Kedves, érdeklődő, profi személyzet: pipa. Szóval, ha egy igazán jó Starbucksot akarnak felkeresni, akkor már megérte ellátogatni San Cristóbal de la Lagunába. Azért a kávézó mellett is voltak látnivalók. Ismerősek az „ültessük be az épületek tetejét növényekkel” kezdeményezések? Na, ez errefelé teljesen automatizált módon zajlik: a legtöbb ház tetőcserepei alól már vígan kandikál kifele a pálmacserje. Egy gyors szendvics á la carte ebéd után újra autóba pattantunk, hogy a sziget északkeleti részén található Benijo strandot megnézzük – odafele ismét szerpentineztünk egyet, ezúttal a híres tenerifei babérerdőn keresztül. A strand is nagyon szép volt, szó se róla, de most az odafele vezető út magát a célt KO-val nyomta le, már ami a szépséget illeti. De tényleg: a TF-12-es főutat én receptre írnám fel stressz, szorongás meg általános rosszkedv ellen. Sőt, ha arab sejk lennék, akkor egy ilyen szépségű szerpentines útszakaszt építtetnék magamnak, és azon hajtanám a *helyettesítse be random olasz sportautó-márkával*-mat. Egy gyors fotózás a strandon, majd irány haza, ami azért volt jó, mert így mégegyszer teljes értékben megszerpentinelhettünk.

 

Szeretném bemutatni Önöknek a jófej szállodát. Azt a szállodát, ahol a kicsekk nem azt jelenti, hogy kivágnak az utcára, mert nem vagy a kicsekkolás utáni percben már szívesen látva. A Regency Country Club Hotelben 11-ig kell elhagyni az apartmant (amiért már önmagában járna a keksz), de a slusszpoén, hogy ekkor csak a kis lakodat kell elhagynod, a szállodát magát nem. Igen, a hotel díjmentesen biztosít kulccsal zárható szekrényeket, ahová valóban be is fér minden cuccod, amíg te a kicsekkolás és a reptérre indulás közötti pár órát a medencében lubickolva töltöd. Természetesen szauna és tiszta tusolók is várnak szeretettel. Jófejség level 9999. A szintén Wizzaires gépünk háromengyed 6-kor indult visszafelé, így jobbnak láttuk 3-kor elhagyni a medencét, és a reptér felé orientálódni. Pluszpont jár a Cicar-nak itt is: a kocsi felvételénél már csak a leadása volt gyorsabb (mondjuk olyan 35,67 másodperc) – miért nem így csinálja mindenki?

 

És akkor összegezzünk. Hogy megéri-e Tenerifére látogatni? Hát legalább annyira, mint feltalálni a kereket! A szigetre egyébként tapasztalataink szerint egy hét igazából elég is, teljesen „kimaxolós” érzéssel érkeztünk haza, bár nyilván 1-2 dolgot tuti kihagytunk (amikről most nem is tudunk hirtelen). Az időjárás egész évben kellemes, a látnivalók nem kötöttek időszakhoz, ráadásul még jól is néznek ki, szóval a bevezetőben feltett kérdésre más választ nem is tudunk adni, mint: igen, Tenerif.

 

 

 

Képek:

 

 https://photos.app.goo.gl/8ERcmgMuMgUQWW8aA   

 

                                                                                                                                              ________________________________________________________ 

 

 

 

The Regency Club Tenerife

 

Calle Cataluña 2
Adeje

 

2020.05. 22.-29. 

 

Ez lett volna a következő.

 

Elvitte a korona. Le a királyokkal!

 

Viszont: a Wizz első kérésre néhány napon belül visszaigazolta a visszatérítési igényünket. A pénzre még várunk.

 

Az RCI a telefonos ügyfélszolgálattal történt egyeztetés után néhány órával már jóváírta a cseredíjat is, a felhasznált pontokat is! Bocs: nem pont, cserélési csereérték.

 

Talán majd ősszel.         

 

 

 

____________________________________________________________ 

 

 

 

Apartmentos Club Casablanca

 

Calzada de Martianez 4

 

Puerto de La Cruz

 

2022.09.23.-09.30.

 

Második ősszel, de összejött!

 

 

 

Tenerife, az örök tavasz szigete-amikor éppen ösz van!

 

 

 

Kezdem az utazással.

 

Szombati cserét kerestem, mert Bécsből nagyon jó repjegyárak voltak Szeptember 2.-3. hetére.

 

Más időpontokra válogathattam a 6/4-es üdülők között, erre az időpontra csak a Casablanca maradt, pénteki cserével. Eredetileg hatan mentünk volna, mire repjegyet vettünk, már csak hárman maradtunk.

 

Ugye, a liláknak van közvetlen BUD-TFS járata de: amikor a jegyeket vettük, a Wizz 167.000-ért vitt volna oda-vissza, fejenként. Alternatív megoldások közül végül a befutó: BUD-CLR /Wizz, CLR-TFS/Ryan, TFN-BCN/Ryan, BCN-BUD/Wizz. Szép kis európai körút!

 

Anyagilag: 117.000/fő, foglalt helyekkel, csak kézipoggyásszal. Cserébe pénteken 0:30-kor ébresztő, autóval Vecsésre, autót leadtuk egy fedett parkolóban. Gépindulás 6:15-kor. Brüsszel-alsón volt néhány óránk, amit városnézéssel ütöttünk el. Hát…. nem egy csodálatos város, kopott, lepusztult épületek, kihalt utcák. Jobban jártam volna, ha a reptéren alszom egy jót.
Indulás Tenerifére 13:35-kor, érkezés 17:27-kor, helyi idő szerint.
Leszállás közben átstartoltunk, tettünk még egy jó nagy kört-hogy újból megcsodálhassuk a magasból a szigetet. Szerencsére nem kértek pótdíjat az élményrepülésért.
A reptér előtt igazi tenerifei idő fogadott minket: napsütés, lágy szellő, 24° meleg. Na, itt volt vége az „örök tavasznak”.

 

Autót a Cicar-tól béreltünk-Opel Mokka X, 158 Eu/hét, full biztosítás, semmi depozit. A szálloda alatt két autókölcsönző működik, náluk napi 30 Eu/nap egy Fiat Panda (or similar). Az autó felvétele majdnem tíz percig is eltartott-jót beszélgettünk a képviselővel. (A leadás az északi reptéren volt kb. 1,5 perc, de csak, mert megbotlottam a küszöbben :-).)

 

A szállásról: könnyen odataláltunk, egyrészt még itthon tanulmányoztam az utat a Google-utcaképén, másrészt a Wazze is jól működött a szigeten. Kivéve, mikor 2 km nyereségért egy szinte függőleges földútra akart vinni.
A hotel kívülről is nagyon jól néz ki, minden apartmanhoz tartozik egy kis erkély, faragott fakorláttal. A komplexum négy épületből áll, a közre zárt udvaron egy „fűtött vizű” medencével. Úgy tűnt, délelőtt felfűtik 20-22°-ra, estére azért már elég hűvös volt-a kezünknek, valahogy sosem jött össze, hogy elmerüljünk benne.
Az apartman felszereltségét teljesnek nevezném, nekünk nem hiányzott semmi-még dugóhúzó is volt! A recepciós hölgyek nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. A biztonság kedvéért béreltem helyet az épület alatti teremgarázsban 32 Eu/ hét áron-igen szűkre mérték a helyeket, szerencsére a mögöttünk lévő helyek üresek voltak, volt hely sakkozni. Amúgy 100m-en belül minden este láttam szabad parkolóhelyet az utcán. A legközelebbi strand a Lago Martianez melletti Playa de Martianez-mily meglepő név! Odafelé 5 perc, vissza10-kissé emelkedik az út. Közvetlen a lejtő alján van egy üzletközpont, leginkább ott vásároltunk. A szálloda feletti utcában sok kis „kocsma” van. A recepción vettük meg a dupla belépőt a Loro+ Siam Parkokba, 70 Eu/fő. Megsúgták: ha fix napot adunk meg a belépésre, még -2 Eu!

 

A szálláson, az étkezőasztalon egy üveg helyi vörösbor fogadott minket, meg is ünnepeltük a megérkezést. Jöttünkre a felhők is meghatódtak, három napig könnyeztek.
A váratlanul esős idő erősen befolyásolta a programokat.
Előre elmondom: az óceánban fürdés elmaradt, de még a szállás medencéjében sem csobbantunk!

 

Szombat
Terv: késői ébresztő után egész napos ismerkedés a várossal.
Valóság: rendes esőkabátot persze nem vittünk, ami volt, kb. 1 óra alatt ázott át. Sétáltunk a városban vagy négyet…

 

Vasárnap
Terv: fél napos túra a babérerdőben, délután a régi főváros-San Cristobal de la Laguna-felfedezése.
Valóság: átautóztunk a babér+esőerdőn, egy tizenöt perces sétát beiktatva Mirador Cruz del Carmen-nél, a tengerpartra San Andresnél értünk le-Las Teresitas, VOLT strandoló! Az eső is tartott egy kis szünetet, amíg a parton sétáltunk. Ebédelni beültünk egy kis helyi hal-étterembe, megfizethető árak, kitűnő konyha! A TF 12-es úton ereszkedve végigkísért a nyáron tomboló erdőtűz nyoma. Szomorú volt a leégett, megfeketedett hegyoldalak látványa, de egy kis eső után már látszott, hogy a természet újra él.
Hazafelé, ahogy elhagytuk a fővárost, újból szakadt az eső, gyakorlatilag alacsony felhőben autóztunk majdnem hazáig.

 

Hétfö
Terv: Orotava, Icod los Sárkányfa, Garachiko, naplemente Punta de Tenonál.
Valóság: Orotavát még megúsztuk eső nélkül, de a Sárkányfánál várt ránk. A fát tényleg a templom mellvédjéről lehet jól fotózni, nem kell belépőt fizetni érte. Az eső elvette a kedvünket a további látnivalóktól-pillangóház, banánmúzeum-, vitorlát bontottunk, haza hajókáztunk. Naplemente, Garachiko majd legközelebb.

 

Kedd
Terv és valóság: Loro Park-egész nap napsütésben. A belvárosból – Plaza de los Reyes Catolicos, amilyen hosszú a neve, olyan kicsi-induló ingyenes kisvonattal mentünk, nyitásra ott voltunk. / hazafelé is az utolsók közt jöttünk ki./
A hat évvel korábbi produkciók kissé megváltoztak, kevesebb volt az akrobatikus mutatvány./ Talán állatvédők „áldásos” közreműködése eredményeként?/
Este-kihasználva az esőtlenséget- hatalmasat sétáltunk a városban. A halászkikötőnél beültünk egy kis vendéglőbe sangriázni. Nagyon jó volt, a számla sem rontotta el a hangulatot, pedig….!
Az élelmiszerbolti árak igen közel voltak a hazaiakhoz-sokszor alulról. A vendéglátóhelyek azért még elég húzósak, legalább is a frekventált helyeken.

 

Szerda
Terv és valóság: tengeralattjáró, utána autóval át a Teide Nemzeti Parkon. A felvonózás idén is kimaradt, talán majd legközelebb. A tengeralattjáró egy kicsit csalódás volt, nem láttunk túl sok féle halat. Rája viszont volt bőven! Felemelkedés közben bejátszották a Beatles aktuális dalát, a Sárga Tengeralattjárót. A közönség lelkesen énekelt, ki angolul, ki spanyolul, én magyarul: ”túl éltük mink a Sárga Torpedót…” vagy nem ez a magyar szöveg?
Mélység után a magasság: a Teide várt ránk.
Felfelé menet itt is láthattuk az erdőtűz nyomait-mintha az egész sziget lángolt volna a nyáron.
A Mirador de la Ruletánál vagy húsz percig vadásztunk parkolóhelyet, végül a szemközti étterem előtt csíptünk egyet. Nagyot sétáltunk az elképesztő szikla-alakzatok tövében. Következő megálló Mirador El Tabonal Negro-fantasztikus látvány a különböző színű vulkáni kőzetek folyama. Az El Portillo látógató központot már zárva találtuk, pedig az is egy érdekes hely. Lefelé haladva a szerpentinen még egy furcsa természeti képződménynél álltunk meg: Piedra La Roza, egy hatalmas kövirózsa-szikla.

 

Csütörtök
Utolsó napra hagytuk a Siam Parkot, egyértelműen erre a napra ígérték a legjobb időt. Ezzel szemben egész nap alig láttunk napot. A csobbanások közt nem kellett keresgélni a talpunk alá a hidegebb betont-csak az volt. Viszont tömeg meg nem volt, kényelmesen végigcsúsztunk mindenen kétszer. A Beach-nél volt csak nyitva normális étterem, hárman megebédeltünk 40 Eu-ból.

 

Péntek
Újabb hosszú utazós nap. Ébresztő ötkor, kijelentkezés hatkor, autóleadás hétkor, gépindulás kilenc előtt. Mikor gurulón voltunk, elkezdett csepegni az eső, mire a levegőbe emelkedtünk, ránk szálltak a felhők.
Az afrikai partokat elérve magunk mögött hagytuk a felhőket. Végre hasznát vettük az ablak melletti helynek: alattunk sorra jöttek: Tanger, Malaga, Valencia, az Ebro-delta, Barcelona. Ha már arra jártunk, le is szálltunk, ha már leszálltunk, be is vonatoztunk a városba. Már nem kel átszállni, mint régebben! A Casa Battlonál jöttünk fel a föld alól-ott megoldották, hogy a vonatok-is- a föld alatt mennek át a városon. Végig sétáltunk a Ramblán, a kikötőnél ittunk egy jó kávét, némi nézelődés után ugyan így vissza a reptérre.
Gépindulás ¾9-helyett egy órás késéssel. Hajnali négy óra volt, mire újból saját ágyunkban pihenhettünk le.

 

Napsütés nélkül kis csalódás is volt az „örök tavasz szigete”, de összességében nem éreztem kidobott pénznek. Még menni kell!

 

Balu

 

 Képek itt: 

 

https://photos.app.goo.gl/ddFgFhLxPPMrS7XE6

 

_______________________________________________________                                          

 

 Még menni kell? Megyünk is!

Utolsó utáni RCI nyaralás lesz, remélhetőleg tűzvész után.

 

2023. 09.08.-09.15.

Club Tarahal

Puerto de la Cruz

Az őszi iskolai szünetre terveztük, de nem akart megjelenni az RCI kínálatában sem Tenerife, sem egy Malaga közeli szállás. Az egyéb dátumok közül egyedül ez az időpont volt jó nekünk, igy viszont nem volt más opció.

Így kicsit kényszerpálya volt a választás, volt előnye-hátránya. Előnyök:100 m-en belül mindig volt parkoló, gyors kapcsolat az autópályához, bulizónától távolabb, kb. 200 m-re sok kis üzlet, éttermek, a tetőn lévő medence mellől csodás panoráma a hegyekre, az óceánra. a Martianez öbölre. Maga az épület is nagyon jól néz ki, egy belső udvarról nyílnak az apartmanok. Az óceánra-meg a Martianez öbölre- nézett a teraszunk, festői háttér a reggeli kávéhoz, esti sangriához.
Recepció 10-18 között, ha később érkezel, a kapu melletti széfben vár a kulcs, a kódot 2-3 nappal előbb emilben elküldik.
Ha korán akarsz elmenni, csak otthagyod a kulcsot az apartmanban az asztalon.

Ami miatt mégsem mennék vissza: elég „karcsú” a konyha felszereltsége, gyalog kb.30 perc a belváros széle. A mikro nem működött, több reklamálás után az utolsó előtti napon cserélték ki.

Repülőjegy: a tavalyi utazással szemben most a Wizzair közvetlen járata volt a legolcsóbb. 165000/fő helyett 96000 forintok. Persze csak hátizsákkal.
LisztFerihegyen néhány gurulóst berakattak a ketrecbe, egyik sem fért bele. Visszafelé nem foglalkoztak ilyen aprósággal.

Autóbérlés: idén az Autoreisen lett a befutó. Citroen C4 Cactus full biztosítással-még a külön gumibiztosítást is kértem!-110 Eu/hét, nulla deposit, tele-tele tank. Felvételkor kiderült, nem csak én választottam őket. Legalább hét kölcsönzőpult volt nyitva, a többinél fele annyian sem álltak sorban ÖSSZESEN, mint itt. Igaz, kissé használtas volt a beltér-89000Km-, de egyébként teljesen rendben volt. DE: a saját öreg Fiat Stilom észrevehetően kényelmesebb 5 felnőttnek, a vezethetősége is jobb.

A 3 hengeres 1200ccm-es francia motor… hát nem a motorépítés csúcsa, főleg azzal az 5 fokozatú váltóval. Igaz, a fogyasztása megállt 5,5L/100Km-nél, pedig nyomtam neki rendesen.

Kirándulások:

A Teidére vezető négy út közül az északi és keleti le volt zárva: talán nem akartak „katasztrófa-turistákat” a tűzzel érintett területekre? Igy azért elég hosszú kerülővel, de felmentünk. Bár a felvonót idén is kihagytuk, most is el tudtunk nézelődni 4-5 órát.

A Loro Parkot sem hagytuk ki, nekünk az is egész napos program, pedig harmadszor vagyunk itt. Idén is az ingyenes kisvonattal mentünk, közben városnézés.

Orotava, Icod Los Vinos egy hosszú félnapos kirándulás, utána estig fürdés az óceánban.

Idén végre nem eső- hanem babérerdőben túráztunk 2-3 órát.

A hajókirándulásra későn mozdultunk rá, már csak a viking hajóra volt másnapra jegy. A 3 órásra fizettünk be, de ezen a hajón elég lett volna a 2 órás, a vége már csak partközeli csordogálás volt, fürdéssel. Enni csak pénzért lehet, sör+üdítő korlátlanul. Ez a hajó nem megy el Los Gigantos felé! Majd legközelebb.

Az utolsó nap délelőttjén LaLaguna óvárosában sétáltunk. Szeretünk ódon utcákon régi házak közt andalogni, ez itt adott. Meglepő módon viszonylag jó volt a helyi lakos-kiránduló arány a helyiek javára.

Árakról.

Árak a Lidlben:

        300 g-os szeletelt Gauda: 6,5 Eu/kg,      itthon:2800 Ft/kg

        hütőpultos 1L-es narancslé:1,85 Eu        itthon:890 Ft

        200gr-os nescafé Bellaroma Classic:2,5 Eu      itthon:1499 Ftl

        0,33l-es piros Argus sör (sokkal jobb, mint az itthoni!): 0,95 Eu/l  

        itthon: hol kapsz ennyiért JÓ sört?

Benzin: a legdrágább benzin-ár, amit láttam:1,39Eu/l. Én 1,23Eu-ért tankoltam, de létezett 1,19Eu/l ár is. Én 385Ft-ért váltottam itthon Eurot a nyaraláshoz.

Ami még harmadszorra is kimaradt: Teide csúcs, naplemente nézés Punta de Tenonál, strandolás Las Teresitasnál, Güímari piramisok a Heyerdal múzeummal, az északi part kisvárosai …

Van miért újra menni!

Hamarosan képek is lesznek!

Íme:

https://photos.app.goo.gl/K9kwRt8TgrrErrXU6

 

 

   

Oldal: Tenerife-5 üdülő,4 beszámoló
Üdülési jog tulajdonos vagy?Használod a csereüdülés lehetőségét?Neked szól! - © 2008 - 2024 - csereudules.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat